A múlt század kiegyezését követő évtizedeit Balassagyarmaton is dinamikus fejlődés jellemezte. A város, mind területét, mind népességét tekintve növekedett, kisipari jellegének megmaradása mellett megyeszékhely jellegű hivatalnok várossá vált.
A közélet megélénkülését a rendszeres képviselőtestületi gyűlések, a szaporodó egyesületek és sajtóorgánumok, valamint a szórakozás mellett az információcserét biztosító kaszinók jelezték. A város vezetőtestülete helyesen ismerte fel a polgárosodás szükségletét, amely minden területen egy, a korábbinál jóval magasabban kvalifált munkaerőt igényelt, felértékelve ezáltal az iskolázottságot és a társadalmi presztizst teremtő tudást. Egy olyan városban, ahol a hivatalnoki értelmiség, az iparos és kereskedő réteg egy erős sodrású belső migráció és társadalmi mobilitás eredményeként jelent meg, feszítő igény volt az eleminél magasabb fokú, az általános műveltséget, sőt a továbbtanulást is biztosító tanintézetek felállítása. Ezt az igényt elégítette ki a hatosztályos polgári fiúiskola (1875), a négyosztályos polgári leányiskola (1879), valamint az 1900. szeptemberében kapuit megnyitó állami főgimnázium.
Balassagyarmat már a XVII. század 30-as éveiben óhajtott gimnáziumot, és Dévény István balassagyarmati jegyző társaival a pozsonyi országgyűlés elé is vitte a kérdést, de eredménytelenül. 1892-ben a vármegye a kormány elé terjesztette a kérelmet. A képviselőtestületi közgyűlések jegyzőkönyveiben 1894-től rendszeresen nyomon követhetők azok az erőfeszítések, amelyeket a város vezetősége tett a "gimnáziumi-ügy" előmozdítása érdekében. Külön bizottságot hoztak létre, mozgósították a városi hitelintézeteket, a gimnáziumi alap javára közadakozást indítottak, a felsőbbhatósági szervek felé okosan és fáradhatatlanul érveltek. Mindezek eredményeként 1898 őszén miniszteri biztos érkezett a helyszínre Dr. Fináczy Ernő személyében, aki előtt a bizottság felsorakoztatta azokat a helyi és állami szempontokat, amelyek egy gimnázium létrehozását indokolták. Az események ezt követően felgyorsultak. Megállapították a beruházási és éves fenntartási költségeket, melyeket 1899-ben az országos költségvetésben is előirányoztak. Egy év múlva megérkezett a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 27377. számú leirata a szerződés szövegével. A helyi sajtó örömmel adhatta hírűl :
"A rég óhajtva várt eszme: ,Legyen B.-Gyarmaton gymnasium megvalósúlt. Szeptember hó 1-én megnyílik az első osztály és következetesen minden évben egy-egy fog megnyittatni... Ezek szerint jóelőre gondoskodhatnak mindazok gyermekeik iskoláztatása felől, akik a jövő embereit gymnasiumi nevelésben óhajtják részesíteni."
Azok a szülők, akik gyermekeiket gimnáziumi nevelésben kívánták részesíteni 1900 nyarán a városban kifüggesztett falragaszokról értesülhettek az új intézménybe való bejutás feltételeiről, illetve a beiratás körülményeiről. A szülők felfokozott várakozását bizonyítja, hogy már az első tanévben több mint hetvenen iratták be gyermekeiket az ország akkor legfiatalabb középiskolájába, a balassagyarmati Magyar Királyi és Állami Főgimnáziumba.
Az érvényben lévő rendelkezések alapján azonban egy-egy osztályba hatvannál több nyilvános tanuló rendszerint nem volt felvehető. Ezt a létszámot az intézmény - nyilván számolva a lemorzsolódással - az első és második évfolyamokon a késöbbiekben is többször túllépte. Így az 1900. szeptember 1-3-án megtartott beiratkozáson 68 nyilvános és 1 magántanuló nyert felvételt, 7 tanulót pedig túljelentkezés miatt el kellett utasítani.
Az első tanévnyitó ünnepséget ünnepélyes tanácsüléssel kötötték egybe, ahol köszöntötték mindazokat, akik sokat tettek és adományoztak a Gimnázium alapítása ügyének. Az iskola első igazgatója Dr. Sárffy Aladár volt, aki megfogadta megnyitó beszédében, hogy erejét, tehetségét, tanári ambícióját, egész életét az új intézménynek szenteli. Ezen nemes fogadalom megvalósítására sajnos nem kerülhetett sor, mert alig egy év után meghalt. A helyébe Jaskovics Ferenc lépett. Igazgatásának 13 évében olyan jelentőségű pedagógiai és közművelődési tevékenységet végzett, hogy méltán érdemelne emléktáblát a Gimnázium falán. Döntő szerepe volt az iskola munkájának megszervezésében. Nevéhez fűződik az első diákszociális intézmény, a Diákasztal létesítése a szegénysorsú diákok étkeztetésének biztosítására. A zenekör és a Madách önképzőkör jelentős kultúrtényezőkké váltak a város életében is. Figyelemreméltó kezdeményezés volt a munkásgimnázium, melyet előbb Both Antal, majd Szabó Wladimir vezetett, és munkájában közreműködött a gimnáziumi tanárok nagy része. Péterffy Béla, iskolánk harmadik igazgatója, a délvidékről került ide az iskola irányítására. Igazgatásának szinte egész idejére rányomta bélyegét a háború. Az évkönyvekben külön fejezetként szerepel : Iskolánk és a háború.
Hosszabb-rövidebb ideig a legkülönbözőbb katonai célokra vették igénybe az épület egyes részeit, hol a tornatermet, hol az alagsort, hol a tantermeket használták katonai kórháznak, étkezdének vagy éppen mosodának. Öregdiákok elbeszéléséből tudjuk, hogy volt időszak, amikor Balassagyarmaton szinte több katona volt, mint civil.
Wiesinger Károly, aki már 1904-13 között Jaskovics nevelőtestületének a tagja volt és jelentős irodalmi, valamint kultúrális tevékenységet fejtett ki, 1920-ban visszakerült az iskolához igazgatónak. Vezetése ideje alatt magas emberi tartást és értelmi szintet megkövetelő, jóhírű középiskola volt az 1922-től immár Balassi Bálint nevét viselő intézmény. Újabb állomás volt az iskola történetében 1925, amikor reálgimnáziummá vált. Wiesinger Károlyt nyugalomba vonulása után Farkas István követte a vezetői székben. 1933-1946-ig tartó igazgatása alatt szakmailag és pedagógiailag erős, demokratikus gondolkodású testület állt az iskola élén. Több jelentős, magasszintű tudományos tevékenységet folytató oktató jelenléte jellemzi az iskola első évtizedeit. Dr. Arday Pál, dr. Kiss Árpád, Techert (Tompa) József, Peya Győző, Martos Zsigmond munkássága emelhető ki elsősorban. Számos kiváló pedagógus is öregbítette az iskola hírnevét: többek között dr. Mikó Pál, Balás Géza, Dobó József, Szász Lajos, Németh Béla neve érdemel említést.
A második világháború alatt a gimnázium berendezései felszerelései nagyrészt tönkrementek. Ezek helyrehozatalában, az épület rendbetételében a tanárok, diákok és a szülők közösen fáradoztak. Az iskolai évkönyv a legszorgalmasabbak nevét mind a mai napig megőrizte. A háborút követően Szerdahelyi János került az iskola élére. Ismert művész egyéniség volt, aki 1946-48-ig vezette az intézményt. Élénk kultúrális élet, ifjúsági mozgalom, a korszakra jellemző falujárások tették szinesebbé ezeket az éveket.
1928-ban a klasszikus nyolcosztályos képzés átadta helyét a négyosztályosnak.
1949-ben Kiss Emil került az igazgatói székbe. Politikailag egyértelműen elkötelezett kommunista vezető volt. Egész tevékenységére ez nyomta rá a bélyegét, s sikerült is egy ideológiailag homogénnek tetsző tantestületet létrehoznia.
1952-ben dr. Szalkay Zoltán vette át az iskola vezetését. Következetes pedagógiai elvek, határozott koncepciók szerint irányította az intézményt. A személyi kultusz torz politikai viszonyai, kedvezőtlen személyi feltételei, szűkös anyagi lehetőségei között kellett sikeresen helytállnia. Erre az időszakra esik mind a tanulók, mind a diákok számának jelentős emelkedése. Az ötvenes évek végére a diákok száma már jóval ötszáz fölött volt.
1959-ben dr. Kiss Gyula került az iskola élére. Ekkor már a gimnázium zsúfoltsága jóval meghaladta annak teherbíró képességét. Az új igazgató szerepet játszott abban, hogy az épületen belül megalakuljon a megye első szakközépiskolája is. Ilyen körülmények között érte el a diákok száma 1967-ben a 772 főt, a nevelők száma pedig a 40-et. Bár komoly politikai nyomás nehezedett az iskolára, hogy a megye legrégebbi gimnáziuma szakközépiskolává alakuljon, végülis ezt sikerült elkerülni. Így 1971-ben, a szakközépiskolai tagozatok más intézményeknek való átadásával, ismét kizárólagossá vált a gimnáziumi oktatás.
1967-től Versényi György vette át az iskola vezetését. Jeles tudományos munkájának, és nemzetközi elismertségének köszönhetően részt vett az UNESCO kutatásaiban. A tanári testület sok éves gazdag tapasztalatait pedig a Pedagógiai Intézet és az Oktatási Minisztérium használta fel.
Mivel az évkönyvek gyártását betiltották, a hiányzó évekről csak kevés adat van.
1991-ben az intézmény a szerkezetváltó gimnáziumok sorához csatlakozott. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium engedélyével az 1991/92 tanévtől két tehetséggondozó idegen nyelvi osztály indult egyedi tantervvel, majd 1993-ban hat évfolyamos osztályok indultak. 1995. szeptemberétől a fenntartó önkormányzattól lehetőséget kapott a gimnázium nyolc évfolyamos osztály beiskolázására. Az évszázad végére tehát visszatalált az iskola gyökereihez : 10 éves gyermekek felvételével szolgálni a korai tehetséggondozást. A nyolcosztályos gimnazisták mellett, a négy évfolyamos képzés keretében, az ide jelentkező nyolcadikosok továbbtanulásra történő felkészítését is végzi a gimnázium.
A városban és annak vonzáskörzetében tehát a Balassi Bálint Gimnázium vállalja tradicionális, klasszikus küldetését : magas színvonalú általános műveltség közvetítését, a jövő értelmiségének előképzését.
Tisztelt Ünneplők! Kedves Ünnepeltek!
Mindnyájan régen vártunk erre az ünnepélyes pillanatra. A tanárok azért, mert beérni látják a hosszú közös munka gyümölcsét, a szülők azért, mert féltő szeretetükkel minden pillanatban könnyíteni akarnak gyermekük gondjain, kedves ünnepeltjeink pedig azért, mert remélhetőleg boldog életük egyik állomásához érkeztek.
A középiskolák kedves hagyománya régen, hogy végzős diákjait valamilyen módon megkülönbözteti azoktól, akiknek több idejük van még a tanulásra; ennek a hagyománynak szellemében tűzöm fel rövidesen a fehér szalagot, s megjelölöm, de egyben figyelmeztetem őket, hogy eggyel több felelősséget kell vállalniuk. Hagyományos, mindenki által várt, meglepetéstől mentes esemény ez, de a rítusoknak ez a sorsuk, s ebben az emelkedett pillanatban ez a helyénvaló.
Mert rítusokra, ünnepi ceremóniákra, hagyományokra szükségünk van, hogy megpihenjünk, ünnepeljük azt, ami nemes, azt, ami jó, s közben emlékezzünk arra, hogy ennek az épületnek a falai több, mint 80 viharvert esztendő óta szemlélik a meghatódottságtól zavart ifjak és tanárok, szülők tekintetét.
De hagyományokra, szokásokra van szükségetek a hétköznapok világában is: köszönni szüleiteknek, ha eljöttök, ha hazamentek, szóval és tettel, ma és holnap és mindig; és elvégezni apró feladataitokat, mert higgyétek el, önmagatokat, iskolátokat, hazátokat nem hősi tettekkel fogjátok különbbé tenni, hanem hangyaszorgalommal és azzal, amit az imént hallott József Attila versből ki kellett éreznetek: a szeretet melegével.
A munka, a szorgalom szép erények, de nagyon fázik emberi valónk: "Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen énbennem, olyanná lettem, mint a zengő érc, vagy pengő cimbalom." Mire felnőttök, nem mondhassa költő, de egyetlen ember sem, hogy "jaj az út lélektől lélekig".
Szalagot kaptok. Másként néznek rátok holnaptól, szeretném, ha ti is másként néznétek önmagatokat, mert ma véget ér az ünneplés, és holnaptól szalaggal felavatva vajon kiveszitek-e fáradt édesanyátok kezéből a munkát, kevésbé lesztek-e türelmetlenebbek társaitokkal, tanáraitokkal, átérzitek-e, hogy a szalag kötelez, hogy év végén, amikor érettségiztek, nem csupán önmagatokat méretitek meg, hanem öregbítitek, vagy közömbösen kockára teszitek iskolátok jó hírnevét.
A kérdések - remélem, még pár pillanatig a levegőben maradnak. Majd válaszoljatok magatokban, s most mondandóm vége felé járva, hagy mondjam el, mennyire igaza van Sándor György humoristának, amikor úgy fejezi be egyik műsorát: "ha kikerültök az életbe, és bármi problémátok van, azt oldjátok meg magatok."
Higgyetek neki: De nekünk is, mert mi arra tanítunk, hogy ne kelljen örökké mankót használnotok, álljatok meg a saját lábatokon, s arra szeretnénk nevelni, hogy ne legyetek egyedül, hogy bármikor kaphassatok oltalmat, segítséget, hogy "mondhassad bíztam: nem vagyok magam! Testvéreim vannak számos milliók."
Ehhez kívánok szüleitek és tanáraitok nevében sok sikert, erőt, egészséget.
